Alig fél éve voltam körmendi plébános. 1987 májusában a Rügen szigetéről hazafelé tartó repülőgépen utastársaim nevetve hoztak hozzám egy újságot, amely valami nagy sporteseményről számolt be. A szurkolók Budapestről jöttek Körmendre, s Székesfehérvárnál betértek egy kis hűsítőre. A vendéglős örömmel fogadta őket, tudott a nagy eseményről, s azzal a kérdéssel fordult hozzájuk, hogyan lehetne ő is körmendi. Azt válaszolták neki: “A körmendiséget ki kell érdemelni.” Kollégáim nevetve mondták nekem is: “Látod, a körmendiséget ki kell érdemelni.” A jelenetet nem felejtettem el, nemcsak azért, mert talán nyolcezer méter magasságban voltunk, hanem azért sem, mert magam is “körmendi” akartam lenni. Most már majdnem másfél évtized múlt el ezen esemény óta. Nem tudom, hogy sikerült-e körmendinek lennem: megismerni Körmendet és főképpen dolgozni érte. Nem is rám tartozik ennek eldöntése.

Az “Életképek Körmend századaiból” körmendi személyekről, eseményekről szól. Érdekes “felfedezés” volt számomra, hogy voltak körmendi származású magyar gyóntatók a római Szent Péter-temp-lomban.

Véletlenül találtam rá egy Faludi Ferencről szóló kiállítási anyagban ­ a költő keresztlevelén ­ a következő bejegyzésre: “locus: ex Kyrmend, hic natus”.(Körmendi, itt született.) Ezek szerint Faludinak körmendiek voltak az elődei. Ezt próbáltam kutatni és ebből született az itt olvasható írás.

Városunk híres jótevőjének, dr. Batthyány-Strattmann László-nak, a szegények orvosának életével szinte feladatként is foglal-kozom, mint boldoggá avatási ügyének ügyvédje. Az itt olvasható összefoglalást a Vasi Szemle kérte tőlem.

Körmend plébánosa a XVIII. század végén Szabó Imre, a Martinovics-féle összeesküvés egyik vádlottja. Élete csak hajszálon múlt, valóban a “vérpad árnyékában” volt. Körmendről vitték el, de miután szabadon engedték, már nem tért vissza Körmendre, hanem Szombathelyen fejezte be jótékony életét.

Anyakönyvi adatok bizonyítják, hogy a híres nyelvész, Kresznerics Ferenc ősei körmendiek voltak. Ő maga nem tartotta magát körmendinek, hanem taródfainak.

Perényi Antal plébános körmendi működése hosszú időt ívelt át. Érdemes volt ezt is megörökíteni, mert még élő hozzátartozói azzal vádoltak meg, hogy teljesen elfeledtük már.

A Körmendi Katolikus Legényegylet 1996-ban ünnepelte alapí-tásának századik évfordulóját. Mivel a legényegylet újra működik Körmenden Kolping Család néven, a kezdeteket is jó volt felkutatni.

Végül, még most is emlegetik a hívek a kedves, fiatal, szlovén származású káplánt, Lojze Kozárt, aki a háború idején működött Körmenden, és ő járt ki Horvátnádaljára is. A háború után visszatért hazájába, s ott híres íróként tartják számon. Mindig szeretettel emlé-kezett körmendi éveire.

Örülnék, ha ezek az írások is bizonyítanák, hogy igyekeztem “körmendi” lenni.

Dr. Gyürki László